A soproni túrós szelet méltán viseli a „Rákóczi túrós testvére” címet, hiszen első pillantásra és kóstolásra is rengeteg a hasonlóság a két sütemény között. Az alapjuk azonos: egy gazdag, omlós linzertészta szolgál keretként a süteményhez, amely nemcsak tartást ad, de vajas, roppanós karakterével kellemesen kiegészíti a fölé kerülő rétegeket. Ez a linzeralap az egyik legfontosabb alkotóeleme a süteménynek. A tökéletes végeredményhez itt sem lehet kompromisszumokat kötni.
Allergének: Glutén, tojás, tej
A tésztára rásütött túrós krém egy másik kulcseleme a szeletnek. Ez a töltelék vaníliával és reszelt citromhéjjal van ízesítve, amitől egyszerre válik selymesen édeskéssé és frissítően citrusossá. A túró állaga krémes, de nem túlzottan nehéz; az arányok harmonikusak, az ízek kiegyensúlyozottak. Ez az a pont, ahol igazán kibontakozik a sütemény lényege: a letisztult, klasszikus magyar ízvilág modern, könnyedebb megközelítésben.
A különbség, ami a soproni túrós szeletet elválasztja a jól ismert Rákóczi túróstól, a sütemény tetején érhető tetten. Míg a klasszikus verzióban lágy tojáshab koronázza a túrós réteget, addig ebben az esetben puha piskótacsíkokból készül a rács a tetejére. Ez a piskótarács nemcsak ízben, hanem textúrában is más élményt nyújt: finom, levegős és lágy, jól kiegészíti a túrós tölteléket anélkül, hogy elnyomná azt.
A piskótarács közötti hézagokat forralt sárgabaracklekvárral töltjük ki, amelynek gyümölcsös édessége és enyhén savanykás karaktere remekül illeszkedik a túrókrémhez. A lekvár nemcsak ízt, de színt is visz a süteménybe. Meleg sárgás árnyalataival csalogatóvá és látványossá teszi a szeletet.
Ha a Rákóczi túróst amúgy is szereted, próbáld ki a „testvérét” és tapasztald meg, milyen új ízélményt adhatnak ugyanazok az összetevők egy kicsit másként készítve.
